A Persidis testvérek Biovista nevű cége a mesterséges intelligencia segítségével hat olyan szert azonosított, amelyek bevethetőek a COVID-19 ellen.

Az agyi struktúrákból kiinduló primer intrakraniális tumorok ritkák, ötéves túlélési arányuk 33,4%. Osztályozásuk hisztopatológiai és immunhisztokémiai kritériumok alapján történik. A daganat gyanúját képalkotó (pl. gadolíniumos MRI) és kórszövettani vizsgálattal lehet meg­erősíteni vagy kizárni. Nincs specifikus képalkotási jel a primer agyi daga­natok, az áttétek és a nem neopláziás elváltozások elkülönítésére. A kezelés magába foglalhat műtétet, sugárkezelést és kemoterápiát. 

Bár továbbra sincs igazolt bizonyíték a mobilozás és az agydaganatok összefüggésére, egy svéd vizsgálat állítása szerint a hosszú mobil telefonálások növelik az agydaganatok kockázatát. 

A leggyakoribb és legagresszívabb felnőttkori primer agydaganat a glioblastoma multiforme (GBM). A betegség standard kezelését jelenleg az idegsebészeti beavatkozást követő radio kemoterápia jelenti. Progresszió, illetve recidíva esetén egyetlen hatékony terápia áll rendelkezésre, a VEGF-gátló monoklonális antitest, a bevacizumab (BEV), mely az erősen vaszkularizált daganatban célzottan az angiogenezis gátlásán keresztül fejti ki a hatását. A legújabb vizsgálatok az újonnan diagnosztizált daganat adjuváns kezelésének célzott terápiával történő kiegészítésére irányulnak. Célunk az osztályunkon kezelt betegek adatainak feldolgozása, a terápiás válasz, illetve a mellékhatásprofil vizsgálata, nemzetközi adatokkal való összevetése. Az alkalmazott terápiás protokoll a betegek számára jól tolerálható volt, a mellékhatásprofil az ismerteknek megfelelt. A PFS és medián túlélési adatok az irodalmi adatokkal korrelálnak. Az AVAglio vizsgálatban a BEV hozzáadása az adjuváns kezeléshez szignifikánsan emelte a PFS-t. Magyar Onkológia 57:264–268, 2013

Kulcsszavak: glioblastoma multiforme, temozolomid, bevacizumab, AVAglio

A gyermekkori, primeren kemorezisztens, illetve recidiváló központi idegrendszeri daganatok kezelésében érújdonképződés-gátló, új per oralis terápiás módszer (Kieran-séma) került bevezetésre. A magyarországi kezelési eredményeket értékeltük ki. 2010-től a Semmelweis Egyetem II. Sz. Gyermekklinikáján kezelt recidiváló, illetve progrediáló központi idegrendszeri daganatos betegeknél folyamatos napi per oralis kombinált kezelési sémát alkalmaztunk minden esetben egyedi mérlegelés alapján (Kieran-séma: thalidomid, celecoxib, etoposid és cyclophosphamid). A kezelés hatékonyságát a szövettani diagnózis, a betegek demográfiai adatai, a kezelés hatékonysága, mellékhatásai és tolerabilitása szempontjából retrospektív módon elemeztük. 2010 és 2013 között 20 beteget kezeltünk a Kieran-sémával (medulloblastoma: 3, ependymoma: 5, anaplasticus astrocytoma: 2, glioblastoma multiforme: 4, plexus choroideus carcinoma: 1, centrális primitív neuroectodermalis tumor: 1, opticus glioma: 2, agytörzsi tumor: 2). A kezelés medián időtartama 0,60 év, a medián progressziómentes túlélés 0,61 év volt. A korai eredmények elemzése alapján a kezelés medulloblastoma, ependymoma, high-grade glioma és opticus gliomák azon eseteiben bizonyult hatékonynak, amikor a kezelés megkezdésekor a várható élettartam meghaladta a 3 hónapot. A kezelést az előzetes kezelések függvényében mérsékelt fokú myelosuppressio és 16%-ban transiens ischaemiás attackhoz hasonló epizódok kísérték. A betegek a kezelés mellett folyamatosan iskolába-óvodába tudtak járni. A Kieran-sémával végzett kezelés egyes gyermekkori központi idegrendszeri daganatok esetében jól tolerálható és hatékony volt, megfelelő életminőséget biztosítva a betegek számára. Magyar Onkológia 57:259–263, 2013

Kulcsszavak: angiogenezis-gátlás, recidíva, gyermekkor, központi idegrendszeri daganat, daganatellenes terápia

A glioblastoma multiforme az egyik legrosszabb prognózisú daganat. Kezelésében érdemi fejlődést a nyolc évvel ezelőtt bevezetett temozolomid alapú posztoperatív radio kemoterápa jelentette. Jelen munkánkban két budapesti centrumban ellátott glioblastomás betegek kezelési eredményeit dolgoztuk fel és hasonlítottuk össze a temozolomid törzskönyvezésének alapjául szolgáló EORTC/NCIC fázis III randomizált vizsgálat eredményeivel. 2005 és 2013 között Stupp protokoll szerint kezelt 210 glioblastomás beteg adatait elemeztük. Vizsgálatunk végpontjai a teljes túlélés és a kezelés mellékhatásai voltak. Számos klinikai tényező túlélésre való hatását vizsgáltuk és dolgoztuk fel statisztikailag. Az eredményeket a referenciavizsgálattal és a szakirodalomban közölt egyéb adatokkal hasonlítottuk össze. A medián követés a túlélő betegekre 52 hónap volt, a betegek medián életkora 58 év. Hetvenkét nőt és 138 férfit kezeltünk. A medián teljes túlélés 17 (3–96) hónap, a progressziómentes túlélés 11 (3–96) hónap volt. A radio-kemoterápiás fázist 95,2%-ban, a monoterápiás fázist legalább 6 ciklusig 68%-ban sikerült végigvinni. Egyváltozós elemzés szerint a túlélésre a kor, az ECOG státus és az RPA-kategória szerinti beosztás volt szignifikáns hatással, multivariációs analízisben csak az RPA maradt szignifikáns (RR 1,86, 95% CI 1,14–3,05). A grade III vagy annál súlyosabb mellékhatások aránya a radio-kemoterápiás fázisban 3,8%, a monoterápiás fázisban 1,9% volt. Súlyos hematológiai mellékhatás nőkben szignifikánsan gyakrabban lépett fel. A referenciavizsgálattal összehasonlítva megállapítottuk, hogy a betegek demográfiai megoszlása hasonló volt, de a saját anyagunkban kevesebb volt a rossz prognózisú (ECOG 2, RPA V) beteg, és ez kedvezőbb medián túlélésben mutatkozott meg, mint az eredeti vizsgálatban (17 vs. 14,6 hónap). Glioblastomás betegeink adatainak feldolgozása alapján a magyar populáción is validáltuk a nemzetközi multicentrikus vizsgálatban elért eredményeket. Eredményeink bizonyítékul szolgálnak arra is, hogy a magyar komplex neuroonkológiai ellátás semmiben nem marad el, ugyanolyan minőségű, mint bármely más, fejlett európai országban. Magyar Onkológia 57:232–239, 2013

Kulcsszavak: glioblastoma, sugárkezelés, temozolomid, adjuváns

A Cedars-Sinai Medical Groupígéretes híre, hogy az agresszív agydaganatok eseteiben alkalmazott kísérleti terápiájukkal a betegek felénél sikerült 5 évnél hosszabb túlélést elérni a diagnózis felállításától számolva.

Egy új, miniatűr, a nukleáris mágneses rezonancia (NMR) technológiát felhasználó diagnosztikus platform képes arra, hogy detektálja a sejt mikrovezikulumoknak nevezett apró részecskéit egy csepp vérben. A ráksejtek több mikrovezikulumot bocsátanak ki magukból, mint a normális sejtek, s ezért detektálásuk egyszerű módja lehet a rák diagnosztizálásának.

A sejtosztódást és a túlélést elősegítő fontos jelátviteli mechanizmust érintő szerzett mutációk gyakoriak emlőrákban, és rezisztenciát eredményeznek a HER2 ellenes szerekre, illetve feltehetően a hormon-terápiára is.
Oncologist, 2011 

Célkitűzés
Ebben a több központ bevonásával lefolytatott nyílt, prospektív, egykarú II. fázisú vizsgálatban újonnan diagnosztizált glioblastoma (GBM, glioblastoma) kezelése során a bevacizumab (BV) adását irradiációs kezeléssel (RT, radiation therapy) és temozolomiddal (TMZ) kombináltuk. A célkitűzésünk a terápiás kombináció hatásosságának és mellékhatásainak meghatározása volt.

Betegek és módszerek
Hetven olyan beteget vontunk be a vizsgálatba 2006 augusztusa és 2008 novembere között, akiknél újonnan diagnosztizáltak GBM-et. A betegek a műtét után 3–6 héten belüla szokásos módon sugárkezelésben részesültek, az RT mellett pedig naponként TMZ-t és kéthetenként BV-t kaptak. Az RT befejezése után a betegek négyhetenként 5 napon át TMZ-t, illetve továbbra is kéthetente BV-t kaptak. Az MGMT promotermetilációját a betegekből vett daganatos szöveteken határoztuk meg. Kontrollcsoportként a University of California, Los Angeles/Kaiser Permanente Los Angeles (KPLA) intézetekben újonnan diagnosztizált GBM miatt első vonalbeli kezelésként RT-ben és TMZ-adásban részesült betegekből álló kohorszot használtunk, amelynek tagjai BV-t többnyire csak a betegség kiújulása után kaphattak.

Eredmények
A vizsgálati csoport teljes túlélése (OS, overall survival) 19,6 hónap, progressziómentes túlélése (PFS, progression-free survival) 13,6 hónap volt, míg a University of California, Los Angeles/KPLA kontrollkohorsz esetében az OS 21,1 hónapnak, a PFS 7,6 hónapnak adódott. A European Organisation for Research and Treatment of Cancer-National Cancer Institute of Canada kohorsz esetében az OS 14,6 hónap, a PFS 6,9 hónap volt. A vizsgálati csoportban az MGMT promotermetilációja esetén hosszabbnak bizonyult az OS és a PFS. Az összehasonlító alcsoportelemzés azt mutatta, hogy a kedvezőtlen prognózisú (a recursivepartitioning analízis kapcsán V/VI. osztályba sorolt) betegeknél a kezelés korai szakaszában előnyös a BV első vonalbeli alkalmazása. Vizsgálatunkban az RT/TMZ kombinációnak tulajdonítható toxicitás hasonló volt; az ezen túl jelentkező mellékhatások megfeleltek az egyéb BV-vizsgálatok során jelentett mellékhatásoknak.

Következtetések
Az University of California, Los Angeles/KPLA kontrollcsoporttal összehasonlítva az RT alatt és után BV-vel és TMZ-vel kezelt betegeknél a PFS javult, míg az OS nem. További vizsgálatokra van szükség annak meghatározására, hogy az első vonalbeli kezelésként adott BV mellett jobb-e a túlélés, mint a betegség kiújulásakor adott BV mellett.